Nagyheti hangverseny – In memoriam Vásáry Tamás

Közreműködik: Kodály Kórus / Kodály Filharmonikusok
Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán

Felix Mendelssohn: O Haupt voll Blut und Wunden – korálkantáta

Felix Mendelssohn-Bartholdy nemcsak saját kompozíciói által kapott méltó helyet a zenetörténetben, hanem nagy elődje, Johann Sebastian Bach életművének ápolásával is óriási érdemeket szerzett. Az O Haupt voll Blut und Wunden  (Ó, Krisztusfő, sok sebbel meggyötrött, vérező) című kantátája a protestáns egyházzene egyik legismertebb énekére épül.  Szövege a 17. században élt Paul Gerhardt-tól származik, dallama pedig Hans Leo Hassler reneszánsz eredetű korálja. Az egyházi népének különös jelentőséget kapott Bach kantátáiban és passióiban – mindenekelőtt a Máté-passióban –, ahol a szenvedéstörténet megrendítő kommentárjaként hangzik fel. Mendelssohn, ezzel az 1830-ban keletkezett feldolgozásával is tudatosan kapcsolódik a barokk hagyományhoz. Érzékenyen egyensúlyoz a történeti stílus és saját korának hangzásvilága között. A három tételből (2 kórus, 1 basszus ária) álló mű bensőséges hangvétele a szenvedő Krisztus alakjára irányítja a figyelmet. Mendelssohn korálkantátája szemlélődő, elmélyülésre késztető zenei vallomás, amely a hallgatót a nagypénteki történések személyes átélésére ösztönzi.

Franz Schubert: Esz-dúr mise (D 950)

Franz Schubert életművében a mise-kompozíciók fontos szerepet játszanak, noha nem tartoznak a leggyakrabban előadott darabjai közé.  Az Esz-dúr mise 1828-ban, a zeneszerző életének utolsó évében keletkezett, mely monumentális méreteivel, ünnepélyes voltával a 19. századi egyházzene egyik kiemelkedő alkotása. Az építkezésében Beethoven hatását tükröző, egyórányi időtartamú mű hat tételre tagolódik (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei), ám Schubert saját hangja minden részletében felismerhető. A klasszikus formálás és a romantikus kifejezésmód egységet alkot, a vegyeskar és az öt énekes szólista párbeszéde, a gazdag zenekari hangzás, valamint a lírai és drámai szakaszok váltakozása színes zenei világot teremt. A nyitó Kyrie könyörgő hangja, valamint az Agnus Dei megrendítő, feszültséggel teli lezárása mély emberi érzéseket közvetít, míg a Gloria és a Sanctus ragyogó, ünnepi karaktere a transzcendens öröm zenei megfogalmazása. A Credo tételben Schubert különös hangsúlyt fektet a szöveg drámai pontjaira, ahol a „Crucifixus” sötétebb tónusai és a „Et resurrexit” lendülete kontrasztot alkotnak. Az „Et incarnatus est” bensőséges tercettje az oratórium-irodalom egyik kivételesen szép pillanata.  Schubert Esz-dúr miséje egyszerre vallomás és összegzés, a hit személyes megélése és a közösségi megszólalás szintézise.

– baljos –